Az angolok számára a „pudding” szó szinte bármit jelenthet – lehet édes vagy sós, főtt vagy sült, hideg vagy meleg. Ez a fogalomkör mélyen beépült az angol identitásba, és ha az ember igazán meg akarja érteni az angolok kapcsolatát az ízekhez és az alapanyagokhoz, akkor muszáj kicsit beleásnia magát ebbe a témába. Számomra ez akkor vált igazán világossá, amikor ráébredtem, hogy a gyerekeim – az angliai iskolai étkezéseik nyomán – tökéletesen megértik a „pudding” árnyalatait. Nem tudják megfogalmazni, miért pudding és miért nem süti, de ösztönösen érzik, akárcsak az anyanyelvüket.
Van egy könyv, ami szépen ír erről a gasztronómia tekintetben érzékeny témáról.
A Cornish pudding egy igazán klasszikus édesség – vagy mondhatnánk, hogy a “szikkadt kenyér és a maradék vaj” diadala a pazarlás fölött. Az alapötlet pofonegyszerű: fogjunk néhány régi kenyérszeletet, vágjunk alá egy kis vajat és cukrot, és süssük össze. Ha kreatív kedvünkben vagyunk, áztassuk vaníliás tejbe, szórjunk rá szárított gyümölcsöket, vagy kenjük meg tojásfehérjével – tessék, máris gourmet!
A Cornish pudding azonban még tovább merészkedik: friss bogyós gyümölcsökkel és fűszerekkel feldobja a maradékmentés művészetét. Egy cukrászdai változatát láttam Fowey-ban, egy festői szépségű halászfaluban. És miközben bámultam a desszertet, elöntött a nosztalgia.
Eszembe jutott, amikor egy londoni magyar cukrászdában dolgoztam. Ott a nap végén minden maradékot – és itt szó szerint értem, MINDENT – összegyúrtunk, löttyintettünk hozzá brandyt, és csodák csodájára megszületett a legkeresettebb édesség: a csokigolyó.
Vagy ott volt a francia cukrászda, ahol a megmaradt croissantokat visszahordták. Másnap sűrű cukorsziruppal áztattuk őket (kicsit olyan volt, mint mosogatni egy szivacsot), aztán félbevágtuk, megtöltöttük mandulakrémmel, megsütöttük, és kétszeres áron visszatettük a pultra. Bon appétit, kedves vásárló!
És akkor ott van az élelmiszerbank, ahol mostanság segítek. Hetente szembesülök azzal, hogy a boltokban megmaradt élelmiszerek nagy része pékáru. Friss zöldség vagy fehérje? Alig. De ha cukrozott bucira, édes kenyérre vagy péksüteményre vágysz, azt bármikor el tudom neked intézni egy kamionnal.
Persze a péksütemény-túltermelésnek komoly etikai, gazdasági és környezetvédelmi vonzatai vannak, de legutóbb arra jutottam: minek töprengeni? Inkább hazahoztam pár darabot, hogy Cornish puddingot készítsek belőlük.
Ez a Cornish pudding nemcsak a maradékmentés dicsérete, hanem egy emlékeztető: a pazarlás elleni küzdelem nem mindig nemes gesztus. Néha csak arról szól, hogy a kenyér legalább még egyszer megcsillogtathassa a karrierjét, mielőtt végleg a kukába kerül.
Cornish pudding
Hozzávalók (6-8 adag)
- Megmaradt, megszáradt péksütemények (legalább 6-8 darab normális méretű péksüti)
- 200ml tej
- Friss gyümölcs 200-300g
- Fejcsoki 200g (felkockázva)
- Vaníliás puding 500ml
Elkészítés
A sütőt előmelegítjük 170 °C-ra.
A péksüteményeket kisebb darabokra vágjuk, és egy hőálló üvegedénybe vagy tepsibe rétegezzük.
A tejet lassú tűzön felmelegítjük, majd egyenletesen ráöntjük a péksüteményekre. Hagyjuk állni legalább 10 percig, hogy a sütemények jól megszívják magukat.
Közben elkészítjük a pudingot a korábban megosztott recept szerint.
Amikor a péksütemények teljesen felszívták a tejet, a még meleg pudingot egyenletesen ráöntjük. Ügyeljünk arra, hogy minden darab alaposan be legyen fedve. A tetejét megszórjuk apróra vágott fehércsokoládéval és gyümölcsökkel.
Az egészet betesszük a sütőbe, és 15-20 percig sütjük. A puding akkor van kész, ha a közepe még kissé remegős, amikor kivesszük a sütőből.
Tálalás előtt hagyjuk hűlni néhány percig, hogy az ízek összeérjenek. Kihűtve is finom.
Egy érdekes videó a híres, de annál megosztóbb Christmas Puddingról.
https://www.english-heritage.org.uk/visit/inspire-me/history-of-the-christmas-pudding/
Péntek Cukrászda 
